Archive Page 2

Mented a mobil telefonodat?

És ha igen, akkor hogyan?

A történet: tönkrement a mobilom, egy Nokia 6120c. Volt róla egy friss mentésem, ami a Nokia saját programjával a Nokia PC Suite-tal készült. Elővettem egy ősrégi tartalék telefont, ami szintén Nokia. Erre nem lehet visszatölteni a mentést. Sőt! A Nokia PC Suite-tal készült “backup”-ból nem lehet a Nokia PC Suite-tal megnézni sem a telefonszámokat vagy egyéb információkat. (Létezik hozzá egy 22 $-os szoftver, a “The Explorer for Nokia PC Suite Backup File)

Tehát, hiába van egy mentésem, mégsem tudom azt használni, csak ha vásárolok egy programot (ami jelen esetben nem egy drága darab), vagy veszek egy új telefont, ha nem akarom megvárni, amíg a 6-8 munkanapos javítás elkészül.

Tanulság: nem elég, hogy van egy mentésed (és most már nem csak mobil telefonról van szó), az sem mindegy, hogy onnan a visszaállításhoz milyen eszközre vagy programra van szükséged!

Ha a következő két hétben engem hívsz, akkor inkább mutatkozz be, mert igaz, hogy a számod kiírja a telefonom, de a neved nem. 🙂

A jelszó emlékeztető veszélye

Én egyáltalán nem használom a jelszó emlékeztetőket. Vagy megjegyzem (eltárolom) egy adott oldalhoz szükséges jelszót, vagy egyszerűen nem is próbálom megjegyezni. Ha ritkán használok egy oldalt, akkor inkább minden alkalommal küldetek egy új jelszót az e-mail címemre.

A jelszó emlékeztető azért veszélyes, mert könnyen “feltörhető”. Sok esetben olyan a kérdés, amire könnyű kideríteni a választ. (Például a “Mi volt az általános iskolád neve?”, az iwiw-ben megtalálható információ.)

Vagy, ha valaki tényleg szeretné megszerezni, akkor felhív telefonon, hogy egy statisztikai felmérést végez és ha válaszolsz egy pár kérdésre, akkor nyerhetsz egy üveg whiskeyt. Majd feltesz 30 kérdést, közte a jelszó emlékeztetőt. (Persze nem akarok senkinek ötletet adni!)

Az elmúlt időben, a hírekbe is bekerült, Sarah Palin e-mail postafiókjának feltörését is hasonló módszerrel végezték el, csak ott a jelszó emlékeztetőre a választ egy egyszerű Google keresés megadta.

A hét legérdekesebb projektje

Ügyfelünk egyre több DOCX, XLSX, stb filet kap, amik Microsoft Office 2007-tel készülnek. Nekik csak Office 2000 és 2003 van még a gépek nagy részén.

A feladat, a Microsoft Office kompatibilitás csomag telepítése, közel 40 gépre. Ez minimum 10 óra munka egy szakembernek, mivel minden géphez oda kell ülni és megcsinálni a pár perces telepítési procedúrát.

Vagy! Megoldani az automatikus telepítést: Hálózatra belépéskor ellenőrízni, hogy telepítve-e a csomag és ha nem, akkor megcsinálni a telepítést automatikusan, úgy hogy ezt a felhasználó észre sem veszi.

Mi ez utóbbit választottuk, még ki sem kellett menni a helyszínre, csak 1 órát gondolkodni a megoldáson.
A Te rendszergazdád vagy szolgáltató céged mit választana? 🙂

Mikor van gond az informatikai rendszereddel?

Fordult már elő veled olyan, hogy érkezett valami tennivaló és hirtelen nem tudtad, hogy ezt hogyan, hova rögzítsed? Mi a következő lépés ezzel a feladattal, pedig napjában több hasonló is van? Vagy, hogy hova kell nyúlnod az információért, ami a feladat elindításához szükséges?

Ha igen, akkor ebből tudhatod, hogy valami hiányzik még az informatikai rendszeredben vagy valami nem optimálisan működik! Nekünk több rendszerünk is van a különböző feladatok elvégzésére, attól függően, hogy a cég melyik üzletágához tartozó feladatról van szó. Ezek a rendszerek ilyen-olyan módon csatlakoznak egymáshoz. Előfordul, hogy adatokat duplán kell rögzíteni, módosítani. Ráadásul vannak adatkommunikációs részek, amelyek nem automatikusak. Ezek mind gondot okoznak és hiba forrása lehet.

Mi azon (is) dolgozunk, hogy ezeket a problémás részeket felszámoljuk vagy automatizáljuk.

Kábelezés

Néha hihetetlen, hogy milyen hálózati kábelezést látok. Komoly kábel-spagettik.

Itt egy-két pozitív példát lehet megnézni, hogy hogyan kéne ennek kinéznie:
Kábelezés, mint művészet

Megjegyzés: az igazság, hogy a gyakorlatban ilyet mi sem szoktunk csinálni, mert ebben a legminimálisabb átkábelezés is túl nagy feladat.

Nyelv választás

Több nyelvű web oldal esetén meg kell oldani a nyelvválasztást.

Ennek egyszerű módja, hogy induláskor a látogatónak kell eldönteni, hogy milyen nyelven szeretné az oldalt használni. Ez azért nem jó, mert lassítja az oldal tartalmához való hozzáférést és akár el is riasztja a felesleges kérdés az érdeklődőket.
(Legrosszabb megoldás, hogy a http://www.multiceg.hu oldal automatikusan átmegy a http://www.multiceg.com oldalra, ahol ki kell választani az országot, pedig egyértelmű, hogy melyiket.)

Másik megoldás (amit ma láttam), hogy a látogató fizikai helye, azaz hálózati címe (IP címe) alapján kapja meg az adott nyelvű oldalt. Azon túl, hogy ennek megvalósítása nem túl egyszerű és szükséges az IP cím adatbázis folyamatos frissítése, még nem is megfelelő eredményt ad. Például, ha kimegyek egy spanyol hotelbe, ahonnan a saját laptopommal böngészek, akkor spanyolul fogom látni az oldalt, pedig lehet, hogy nem is tudok spanyolul.

A jó megoldás (ami egyszerű is), hogy a le kell kérdezni, hogy milyen nyelvű a böngésző, amivel a látogató nézi az oldalt és ennek megfelelő változatot kell megjeleníteni. (Ha nincs adott nyelvű, akkor kell egy alapértelmezett nyelv.)

Jelszavak tárolása

Hihetetlen mennyi jelszó gyűlik össze egy felhasználónak. Minden regisztrált oldalhoz egy külön jelszó, mivel nem javasolt ugyanazt használni mindenhol.

Miután a jelszavakat nem javasolt felírni, megjegyezni meg lehetetlen, így milyen lehetőségek vannak azok tárolására?

Első tippem, hogy nem kell mindegyiket megjegyezni! Számos oldalon, főleg, amiket ritkán használok nem is próbálom megjegyezni, hanem, amikor be kell lépnem, akkor kérek e-mailben egy jelszó emlékeztetőt.

Nem jó ötlet elmenteni a böngészőbe, mivel onnan egy egyszerű programmal ki lehet olvasni.

Korábban Excel táblázatban tároltam a jelszavakat, és az XLS-t egy jelszóval védve mentettem el. Ez nem egy rossz módszer, tehát igazából ajánlani tudom, bár nekem sok év használat után kezdett nehézséget okozni, rendezetten tartani a jelszavakat.

Egyik megoldás, hogy léteznek erre célalkalmazások! Én a KeePass programot használom. Ingyenes, van magyar verziója, telepíteni sem kell, futtatható egy USB kulcsról. Ez egy felhasználónak megoldja a jelszótárolás kérdését, de akár több felhasználó is tudja használni, így a céges jelszavakat bárki el tudja érni. Ilyen hálózati felhasználás esetén, mind az XLS-nek és a KeePass-nak is az a gondja, hogy a belső hozzáférések nem kerülnek naplózásra. Természetesen erre is vannak megoldások. Ha érdekel, hogy mi, írj nekem egy e-mailt! 🙂


Kategóriák